Csend volt mindenfel�. Azonban ez a csend nem keltett nyugalmat senkiben. Az �gen s�t�t felh�k gy�lekeztek,. Olyan volt az eg�sz, mint valami nagy vihar el�fut�ra.

H�seinknek egyre jobban sietni�k kellett, nehogy el�rje �ket a vihar.� Igyekeztek az imm�ron alig pisl�ko� f�ny fel�, de egyre jobban t�vo.odtak t�le. Legal�bbis �gy �rezt�k. A f�nyt tartott�k pisl�kol� rem�ny�knek, ami egyre gyeng�bben �s gyeng�bben l�ngolt. Hirtelen kialudt, a sz�l sz�tf�jt a f�k k�z�tt, majd pedig eleredt az es�, de �gy, mintha d�zs�b�l �nten�k.

-��������� Ez csod�s! El�sz�r majdnem meghalunk, most m�g meg is �zunk! – nyavajgott Zakuro.

Egyre jobban elege volt az eg�szb�l. Lassan egy h�napja itt vesztegelnek m�r, m�gsem tal�ltak semmit, ami ak�rcsak egy kis nyom is lenne otthonr�l.

Ism�t rohantak arra, amerre a f�ny vil�g�tott. Nem voltak biztosak benne, hogy arra volt, amerre mentek, de rohantak, jelenleg ez volt minden rem�ny�k.

�gy �rezt�k, m�r csak p�r l�p�s, amikor ism�t megl�tt�k a f�nyt, igencsak messzir�l. De legal�bb volt egy �t, amin haladhattak.

M�g k�zelebb ker�ltek, amikor hirtelen az es�cseppek meg�lltak k�r�l�tt�k a eveg�ben.

-��������� H�t ez meg micsoda? – k�rdezte Zakuro.

-��������� Elk�peszt�! – jegyezt�k meg a t�bbiek.

Az es�cseppek var�zsa alatt �lltak m�g,� amikor hirtelen motoszk�l�st hallottak a k�zel�kben. Gyorsan beugrottak az egyik bokorba, �s ott v�rtak. Hamarosan l�ptek zaj�ra lettek figyelmesek.. Ezek m�r eg�sz k�zelr�l hallatszottak. Olyan furcs�k voltak… mintha nem is emberi l�bak l�pkedn�nek el mellett�k.

Senshi, b�r f�lt, ugyan�gy, mint t�rsai, csendben odas�gta Sakuranak, hogy v�ltozzon �t valamiv�, �s n�zze meg, mik ezek.

A l�ny nem ellenkezett sokat, hisz � is k�v�ncsi volt. Gyorsan bagolly� v�tozott, �s felrep�lt egy f�ra. L�t�sa sokkal �lesebb lett, mint napk�zben, �gy kiv�l�an �tl�tta a teret. A f�nyt egy sz�rny tartotta a kez�ben. Egy m�sik hasonl� l�ny s�t�lt melette.

�let�ben nem l�tott m�g ilyet. �gy megr�m�lt, hogy majdnem leesett az �gr�l. Ahogy visszat�rt az egyens�ly�ba, akkora zajt csapott, hogy a sz�rnyek megfordultak.

A sz�rnyek egym�sra pillantottak, azt�n h�trafordultak, �s szagl�szni kezdtek a leveg�ben. Sakura �tkozta mag�t, ami�rt nem sz�llt �t egy m�sik f�ra, hanem ott maradt bar�tai felett. Most �ket is lebuktatja, �s mindny�jan meghalnak. M�r megint ilyen helyzetbe ker�ltek, �s ez�ttal miatta. Nem, nem hagyhatja, hogy b�rmi bajuk essen.

�ppen �t akart rep�lni egy m�sik f�ra, amikor a k�t teremtm�ny elindult fel�j�k. Eg�szen a bokorig mentek, ott azonban megtorpantak. A h�rom gyerek a bokorban leveg�t is alig mert venni a f�lelemt�l. Minden egy hajsz�lon m�lik. Ha ezek �szreveszik �ket, akkor v�g�k.

A sz�rnyek sz�mukra �rthetetlen nyelven besz�lni kezdtek. Hangjukb�l csup�n v�rszomjuk volt �rezhet� a gyerekek sz�m�ra is.

Hangokat hallottak, mintha az egyik valami fegyvert suhogtatna a leveg�ben. �gy �rzik, mintha a k�vetkez� �t�s a bokrot tal�ln� el, benne pedig �ket. Szorosan becsukt�k szem�ket, �s �gy v�rtak. V�rtak a s�lyos fegyver les�lyt�s�ra, amelynek csap�s�t biztosan nem �lik t�l.

Hirtelen mintha egy ny�lvessz� s�v�t�s�t hallott�k volna, nem voltak benne biztosak, a f�lelem miatt biztosan k�pzel�dnek m�r… ugyan ki j�nne seg�teni nekik? Tal�n m�g egy sz�rny? Ugyan,… senki, senki az �gvil�gon.

Azonban m�gis! Az egyik sz�rny, amelyik a fegyver�t lebegtette, k�z�j�k hullott. Idegesen ugrottak f�lre, nehogy kilap�tsa �ket a s�lyos test. Ahov� ugrottak, ott sem maradhattak sok�ig, mert a m�sik sz�rny pedig oda esett.

-��������� Nem k�ne erre k�sz�lni ilyen k�s� �jszak�n! – mordult r�juk egy hang.

Odafordultak, de el�sz�r nem l�ttak semmit a nagy s�t�ts�gben. Azt�n az es� hirtelen ism�t zuhogni kezdett, �s egy k�z kapta el Raidon v�ll�t. � felsikoltott, �s h�trafordult. Egy csukly�s f�rfi �llt el�tte. Legal�bbis ezt l�tta a s�t�tben.

-��������� J�l vagytok? Bocs, �n �rultalak el titeket! Az �n hib�m, hogy megt�madtak! – ugrott le a f�r�l Sakura. – H�t � meg? – n�zett a csukly�sra. – Ez az �j bar�tod, Raidon?

�

-��������� Nem! Nem tudom, ki ez az alak!

-��������� De hiszen ti m�g csak gyerekek vagytok! – n�zett r�juk csod�lkozva. – Csak nem…?! – �lt pillanatnyi, f�lelemmel d�s�tott rem�ny az arc�ra – Nem k�ne itt lennetek! Hagyj�tok el min�l el�bb az erd�t, am�g m�g megtehetitek!

Ahogy kimndta zet a mondatot, az alak m�r el is t�nt. Mindny�jan h�ledezve �lltak, �s n�ztek el�re a zuhog� es�ben. Ez meg ki volt? M�gis mit akart t�l�k? Hogy �rtette, hogy hagyj�k el az erd�t? Ha tudn�k, hogyan t�njenek el, nem mentek volna m�r e r�gen? Dehogynem!

-��������� Gyorsan, �ll�tsuk fel a s�trat, am�g m�g nem �zunk el teljesen! – ki�ltott Raidon, mert a zuhog� es�ben �s s�v�t� sz�lben egym�s hangj�t is alig hallott�k.

Mindny�jan seg�tettek a s�trat fel�ll�tani, �gy gyorsan v�geztek, �s percek m�lva m�r benn melegedtek, �s halgatt�k a tombol� vihart.

. Lassan el is aludtak. Mikor azonban Senshi el akart fek�dni, valami kem�ny dologra fek�dt r�. Egy �gra gondolt, de az�rt el�kereste, mert nem akart rajta fek�dni. Amikor megtal�lta, kider�lt sz�m�ra, hogy nem �g az, hanem valami k�r alak� t�rgy. Nem gondolkodott rajta sokat, mert m�r igen f�radt volt. �gy gondolta, f�lreteszi, �s majd holnap jobban szem�gyre veszi. Az �lom hamar elnyomta �ket. M�g f�l �ra sem telt el, �s �k m�r aludtak.

�

M�r r�g h�t�gra s�t�tt a nap, mikor fel�bredtek. Lassan �sszeszedt�k a s�trat, �s �tnak akartak indulni.

-��������� Mit csin�lsz m�g Senshi? Indulnunk k�ne! – sz�lt Zakuro a fi�nak, akik a f�ben keresg�lt.

-��������� Tudom, hogy itt volt! Itt kell lennie! – azt�n hirtelen felugrott, �s v�gan kiab�ta – Megtal�ltam!